Mi is az a TUFA

​

 

 

 

 

​

Nápoly, ez a gyönyörű, régi város tele van történelemmel, kultúrával és természeti csodákkal. De van egy nagy titka is, amit nem mindenki ismer! A forgalmas utcák és régi házak alatt egy titkos alagútrendszer húzódik – ezt hívják úgy, hogy Nápoly földalatti világa.

​

De vajon miből vájták ezeket a föld alatti járatokat és termeket?

​

A válasz: tufából – egy különleges kőből, ami itt, Nápoly környékén található meg.

​

Hogyan született a tufa?

​​

A tufa nem csak úgy „megszületett” egy nap. Nagyon-nagyon régen, amikor a vulkánok – például a híres Vezúv – kitörtek, forró hamu, por és apró kövek repültek ki a levegőbe. Ezek a darabkák lassan lehullottak a földre, és az idő múlásával összetapadtak, megkeményedtek. Így alakult ki ez a könnyű, szellős kőzet, amit tufának hívunk.

​​

Mit csináltak a tufával?

​​

Az emberek már nagyon régen rájöttek, hogy a tufát könnyű vágni, faragni, és nem is túl nehéz. Ezért lyukakat vájtak a tufába, hogy:

• vizet tároljanak benne (régi római víztartályok!),

• titkos alagutakat építsenek,

• menedéket találjanak, ha baj volt (például háború idején),

• sőt, voltak olyan házak és templomok is, amik részben a föld alatt, tufából épültek!

​

Miért szeretik a tufát az emberek?

​​

A nápolyi tufa nagyon különleges:

• Lyukacsos, ezért jól szellőzik, így nem lesz benne túl nedves.

• Könnyű, így nem nehéz vele dolgozni.

• Segít megtartani a meleget vagy a hűvöset, ahogy épp szükség van rá.

• A régi időkben még bort és sajtot is tároltak a tufából épült pincékben!

​

És ma?

​

Ma már sok ilyen régi föld alatti járatot meg lehet látogatni, és sétálva felfedezheted, milyen volt az élet a föld alatt. Olyan, mintha egy időutazáson vennél részt! A kövek mesélnek – a háborúkról, a régi rómaiakról, és arról, milyen okosak is voltak azok az emberek, akik ezt a csodás várost építették.

​

Ha egyszer Nápolyba jössz, ne csak felfelé nézz – nézz be a föld alá is!

 

Ott kezdődnek a legizgalmasabb mesék…