Egy napsütéses délutánon, uzsonnaidő táján Beni már egyre gyakrabban pislogott a konyha felé. A kis gyomra halkan korogni kezdett – bizony, ideje lett volna az uzsonnának.

Éppen ekkor lépett be a szobába a nénikéje, kalapban, táskával a kezében, mintha már indulásra készen állna.

Beni meglepetten nézett rá.

– Nem kapok uzsonnát? – kérdezte aggódva, miközben megsimogatta a pocakját.

A nénikéje elmosolyodott.

– Dehogynem. Ma elviszlek egy nagyon különleges helyre uzsonnázni.

Beni kíváncsian követte őt a kis utcákon keresztül. A macskaköves sikátorok között sétáltak, ahol a levegő tele volt friss kávé és sütemény illatával.

Végül megérkeztek egy illatos cukrászdához.

Az ablak mögött rengeteg sütemény sorakozott: krémesek, kekszek, torták… és egy furcsa formájú, fényesen csillogó sütemény.

Beni az üveghez tapasztotta az orrát.

– Ez mi? – kérdezte.

A nénikéje mosolyogva válaszolt:

– Ez a híres babà.

A pult mögül egy kedves cukrászmester hajolt közelebb.

– A nápolyiak számára ez nem csak egy sütemény – mondta büszkén. – Ez egy igazi legenda.

Beni közelebb hajolt. A sütemény puha volt és fényes, kicsit olyan alakú, mint egy kis szakácssapka.

– De miért ilyen fényes? – kérdezte.

– Mert édes szirupban fürdik – magyarázta a cukrász. – És ebben a szirupban egy kis rum is van.

A nénikéje leültette Benit egy kis asztalhoz.

– Tudod – mondta,

– ennek a süteménynek nagyon érdekes története van.

Nagyon régen élt egy király, Stanisław. Egy nap megkóstolt egy száraz kalácsot, de nem ízlett neki, mert túl kemény volt. Ezért azt mondta a szakácsának:

– Önts rá egy kis édes szirupot!

A legenda szerint a szakács egy kevés rumot is tett bele, mert tudta, hogy a király nagyon szereti ezt az italt. És a sütemény hirtelen csodálatos lett.

A király annyira megszerette, hogy elnevezte babà-nak, mert a kedvenc meséje Ali Baba története volt. Később francia cukrászok tovább tökéletesítették a receptet, majd a sütemény eljutott Nápoly városába is. És a nápolyi cukrászok valami különlegeset csináltak vele.

– Mit? – kérdezte Beni izgatottan.

– Még puhábbá, még szaftosabbá és még finomabbá tették! – nevetett a cukrász, miközben letette eléjük az uzsonnát.

A cukrász kicsit közelebb hajolt Benihez.

– Ha megetted az uzsonnát, és ízlett… akkor gyere hátra. Megmutatom neked a birodalmamat: a konyhát.

Beni úgy falta fel a süteményt, mint egy kis kacsa, és mire a nénikéje felnézett, már a konyha ajtajában állt.

Bent a cukrász megmutatta neki a hatalmas keverőtálakat, a sütőket és a formákat.

– Szeretnél te is készíteni egy édességet? – kérdezte.

Szerintetek mit válaszolt Beni?

Természetesen igent.

Gyorsan kapott egy kötényt, és kezdődött is a varázslat.

Liszt, tojás, vaj, cukor és élesztő repült a tálba. Beni apró kezei ügyesen keverték össze az alapanyagokat.

A tésztát pihenni hagyták, hogy megkeljen, és könnyű, levegős legyen.

Közben a cukrászmester kifaggatta Benit a nápolyi kalandjairól. Talán még most is mesélne, ha a tészta pihenési ideje le nem telt volna.

Amikor megkelt, kis formákba tették.

Így alakult ki a jellegzetes forma: egy puha, magas sütemény, amely kicsit olyan, mint egy gomba… vagy egy szakácssapka.

Te melyiknek látod?

Amikor megsültek, a cukrász kettévágott egyet.

– Nézd csak – mondta. – Ez igazi szivacssütemény.

A belsejében apró lyukak voltak, mint az ementáli sajtban.

– És most figyelj!

A cukrász belemerítette a süteményt a meleg cukorszirupba.

– Látod? A tészta megszívja magát sziruppal.

Beni megszagolta.

– Mmm… most egy kicsit pityókás lett! – nevetett.

A cukrász is nevetett.

– Nápolyban az igazi babà ilyen egyszerű. De ma már tejszínhabbal vagy krémmel is töltik.

Amikor elkészültek, Beni ámulva nézte a süteményeket.

– Kész a szivacssütemény! – kiáltotta.

A cukrász bólintott.

– Pontosan.

Egy kis babà-t tett Beni elé.

Beni óvatosan beleharapott.

A sütemény puha volt, édes és tele illattal.

– Olyan, mintha egy felhőt ennék! – mondta boldogan.

– Felhőszivacs – motyogta Beni az orra alatt.

A nénikéje mosolygott.

– Látod? Nápolyban minden ételnek története van.

Beni elégedetten megnyalta a bajszát.

– Akkor még sok történetet szeretnék megkóstolni!

– Na azt inkább ne – nevetett a nénikéje. – Egy babà most elég lesz.

Megsimogatta Beni pofiját, és letörölt egy morzsát a kis pisze orráról.

– Tudod, itt Nápolyban azt mondják valakire:

„Si nu’ babbà.”

Beni fülei kíváncsian felálltak.

– Mit jelent?

– Azt, hogy valaki nagyon kedves, jó szívű vagy ügyes. Olyan ember, akit mindenki szeret.

A nápolyiak számára a babà nemcsak sütemény.

Hanem egy bók is.

A nénikéje megsimogatta Beni fejét.

– Te is ilyen vagy.

Beni fülig pirult a dicsérettől.

De közben már a következő történetre gondolt, vajon az is ilyen finom lesz?

Jàtszunk egyet!

1. Hová ment Beni uzsonnázni?

A) Egy pizzériába

B) Egy cukrászdába

C) Egy pékségbe

D) Egy fagylaltozóba

2. Milyen süteményt kóstolt meg Beni?

A) Tiramisù

B) Cannoli

C) Babà

D) Croissant

3. Mitől lett a babà fényes és szaftos?

A) Méztől

B) Cukorsziruptól

C) Lekvártól

D) Csokoládétól

4. Milyen különleges ital kerül a szirupba?

A) Kávé

B) Narancslé

C) Rum

D) Tea

5. Mit mutatott meg a cukrász Beni-nek?

A) A várost

B) A konyhát

C) A piacot

D) A kertet

Megoldások:

1 – B

2 – C

3 – B

4 – C

5 – B

 Igaz vagy hamis?

1. Beni egy cukrászdában találkozott a babà süteménnyel.

Igaz / Hamis

2. A babà egy ropogós keksz.

Igaz / Hamis

3. A sütemény cukorszirupot szív magába.

Igaz / Hamis

4. A történet szerint egy király segített kitalálni a süteményt.

Igaz / Hamis

5. Nápolyban sokan nagyon szeretik ezt a süteményt.

Igaz / Hamis

6. Beni nem akart segíteni a konyhában.

Igaz / Hamis

Értékelés

0–4 helyes válasz

Ügyes voltál, hogy végigolvastad Beni történetét!

Lapozz vissza, és nézd meg újra Beni kalandjàt.

5–8 helyes válasz

Nagyon figyelmes olvasó vagy!

Már majdnem mindent tudsz erről a különleges szivacs süteményről.

9 vagy több helyes válasz

Szuper! Igazi sütikutató vagy!

Biztosan te is szeretnèd megkostólni.

Nápoly ès Beni vár szeretettel!