3. Az utazás előtti nap – Beni készülődik

Amikor Beni megkapta a születésnapi ajándékát, egyszerűen nem fért a bőrébe az izgalomtól. Végre valóra válik az álma – egész nyáron a nagynénjénél lehet, Nápolyban! Már régóta álmodozott arról, hogy egyszer eljut egy igazi, nyüzsgő városba, ahol a házak magasabbak, mint a fák, és a pizzának olyan illata van, hogy az ember orra egyenesen odavezeti.

Mégsem kezdett el rögtön csomagolni. Nem, Beni más volt, mint a többi kis süni. Nem rohant előszedni a napszemüvegét vagy a kedvenc strandtörölközőjét. Először a könyvtárba vezetett az útja, ahol egész délutánt és estét töltött. Ott bújta a térképeket, olvasgatta a város történelmét, képeslapokat nézegetett, és még egy régi útikönyvet is talált, amelynek lapjai már kissé megsárgultak az időtől. Remélte, hogy magába tudja szívni mindazt a sok-sok információt, amit csak Nápolyról megtudhat.

Persze jól tudta, hogy ez lehetetlen egyetlen délután alatt, de hát próbálkozni mindig érdemes – főleg, ha az ember szíve ennyire vágyik az ismeretlen felé. És Beni szíve bizony hevesen kalimpált – hol az izgalomtól, hol a kíváncsiságtól.

Közben otthon a gondos Sünanyó –aki mindig tudta, mire van szükség még azelőtt, hogy Beni megfogalmazhatta volna – csendben készülődött. Összeállította a kis hátizsákot, amiben nem hiányozhatott a fürdőnadrág, a naptej, a kedvenc kis könyv, és a különleges kis üveg sem, amivel messzire lehet látni – legalábbis Beni szerint. (Valójában csak egy régi távcső volt, de a kis süni számára ez volt a varázstárgy, amivel titkos részleteket fedezhetett fel a világban.)

Beletett még egy kis takarót is – aminek szélét Beni kiskora óta morzsolgatja, ha álmos –, és egy marék diót, „biztos, ami biztos” alapon.

Másnap reggel volt az indulás. Vagy talán már előző este elkezdődött az igazi készülődés? Hiszen ilyenkor minden szülő – s talán a tiétek is – elmondja azt a hosszú-hosszú listát, amiből mindig ugyanaz a néhány mondat marad meg:

„Legyél különösen éber és óvatos!”

„Ne beszélj idegenekkel!”

„Ne hagyd el a csomagodat!”

„Vigyázz az értékeidre!”

És persze:

„Ne egyél meg akármit, amit találsz!”

Ha most eszedbe jut, mit szoktak a tieid mondani, nyugodtan küldd el nekünk üzenetben – kíváncsiak vagyunk rá Benivel. Lehet, hogy ő is tanulhat belőle valami újat!

Beni azonban csak félig-meddig figyelt. Fejben már Nápolyban járt, a napfényes tengerparton, ahol a hullámok a köveket nyalogatják, és ahol annyi titkot rejt a város, hogy egy élet is kevés volna felfedezni őket.

Az éjszakát alig bírta átaludni. A takaró alatt rugdosódott, suttogott a párnájának, elképzelt jeleneteket a vonatablakon túl, és legalább háromszor újra kinyitotta a bőröndöt, hogy megnézze, minden benne van-e.

Reggel végre eljött a pillanat. A pillanat, amikor az ember szíve egyszerre dobban nagyot a várakozástól és a búcsútól.

„Jó utazást, és vigyázz magadra! Jelentkezz minden nap, mi van veled.” – mondta Sünanyó, miközben igyekezett mosolyogni, de a szemében azért megbújt egy-egy könnycsepp is.

De hát hogyan is jelentkezhetne, ha az erdőben nincs sem telefon, sem internet?

Nos, Sünanyó erre is gondolt. Beni bőröndjébe becsomagolt egy kis fából készült dobozkát, benne rengeteg színes borítékkal, már megcímzett levelekkel, és két tollal – ha az egyik véletlenül kifogyna. A borítékok illatoztak: néhány levendulás volt, néhány pedig fahéjjal lett illatosítva. Beni kedvencei.

Mert bár Beni nem igazán szeretett írni, megígérte, hogy ezúttal más lesz. Most majd mesél. Írni fog minden apró részletről.

És minden levél egy darabka lesz abból a nagy kalandból, amit nemcsak ő, hanem az egész család átél – képzeletben.

Indulás előtt még Sünanyó lehajolt hozzá, megsimogatta a kis fejét, és szeretettel a fülébe súgta:

„Élvezd minden egyes percét, drágám. Ne csak nézz, láss is. Ne csak hallgass, figyelj is. A világ tele van apró csodákkal, amiket csak azok vesznek észre, akiknek nyitva van a szívük.”

És ezzel kezdetét vette az utazás. Beni fellépett a kis erdei vonatra, intett egy nagyot, és a táj lassan elsiklott mögötte. A kis süni kalandra indult – egy városba, egy új világba - Nàpolyba.