36. Szent Jòzsef fànkjai

Egy délután hazafelé tartva Beni édes illatot érzett a levegőben, amely betöltötte a kis utcákat.

– Nènikèm, mi ez a finom illat? – kérdezte, ahogy benyitott a konyhába, ahol a nénikèje már a vacsorát készítette elő.

A nagynéni elmosolyodott:

– Szent József fánkjának az illatát érzed, Beni. Nápolyban nagyon fontos édesség. Minden évben elsősorban március 19-én készítjük.

– És ki az a Szent József? – kérdezte kíváncsian Beni.

A nagynéni leült mellé, és mesélni kezdett:

– Szent József Jézus apja volt, egy szeretetre méltó és dolgos ember. Amikor Máriával és Jézussal Egyiptomba kellett menekülnie, nemcsak asztalosként dolgozott, hanem néha édességeket is sütött az utcán és árulta őket, hogy eltartsa a családját. Ezért váltak ezek a fánkok szimbòlummà màrcius 19-èn.

Màrcius 19- ke Szent Jòzsef nèvnapja ès apàk napja is Olaszorszàgban. Nàpolyban ezzel a fànkkal ünneplik ezt a napot.

Beni tátott szájjal hallgatta:

– Akkor ezek tényleg különlegesek!

– Nagyon különlegesek – mosolygott a nagynéni.

Másnap Beni elindult a városba. Sétált Nápoly utcáin, hallgatta a vidám zsivajt, és nézte a cukrászdák kirakatait, amelyek tele voltak sárga krémmel és piros meggyel díszített fánkokkal.

Belépett egy kis cukrászdába, és udvariasan megkérdezte:

– Szeretném megkóstolni Szent József fánkját.

– Tessék, piccolè – mosolygott a cukrász.

– Mennyit kell fizetnem? – kérdezte Beni.

– Semmit, ma az èn vendègem vagy – válaszolta a cukrász.

Beni csodálkozott:

– De hát van pénzem... - suttogta Beni.

– Egy régi hiedelem szerint, ha megosztod a fánkot Szent József napján, a szerencse megtalálja az utadat. Én ezt minden nap betartom. Ma pedig te vagy az első, aki kérte – magyarázta a cukrász.

Beni elmosolyodott, a szája már tele volt krémmel:

– Akkor nagyon szerencsés vagyok!

– Ismered a legendát, hogy hogyan születtek ezek a fánkok? – kérdezte a cukrász.

– Legendát? – ült le Beni, és hegyezni kezdte a fülét.

A cukrász mesélni kezdett:

Réges-régen, amikor az utcákat csak lámpások világították, és a süteményeket a szűk utcákban sütötték, élt egy szegény asszony a fiával. Szent József napjának előestéjén semmi ennivalójuk nem volt, csak egy kevés liszt, egy tojás és egy kanál cukor.

– Készítsünk egy kis süteményt, még ha kevés is – mondta az anya. – Szent József segít annak, aki nem veszíti el a reményt.

Összekeverték az alapanyagokat, és egy kis fánkot sütöttek.

Éppen amikor meg akarták enni, kopogtak az ajtón. Egy fáradt öreg vándor állt ott.

– Egész nap gyalogoltam. Van valami ennivalótok? – kérdezte.

A kisfiú így szólt:

– Anya, osszuk meg vele!

Az asszony mosolygott, és elfeleztèk a süteményt a vándorral.

Az öreg megette, majd így szólt:

– A ti házatok többé nem ismeri meg az éhséget.

Másnap reggel az ajtó előtt ezt találták:

egy zsák lisztet

friss tojásokat

cukrot

amarena meggyet

Az asszony azonnal megértette:

– Ez Szent József volt!

Attól a naptól kezdve minden évben elkészítette ezeket a fánkokat, és a szegényeknek is adott belőlük. Az emberek így kezdték mondani:

„A fánkok ott születnek, ahol jó szív lakik.”

– És nem csak ezzel az asszonnyal történt ilyen – szólt közbe a cukrász felesége.

Réges-régen egy szegény negyedben élt egy idős cukrász, Antonio. Nem volt sok pénze, de hatalmas szíve volt.

Minden március 19-én csak kevés fánkot készített, mert a liszt drága volt. Egy nap egy éhes kisfiú állt meg a boltja előtt. Az orrát a kirakathoz nyomta, és egy nagy sóhajt engedett ki, amitől az üveg bepárásodott, miközben a süteményeket nézte.

Antonio nem kérdezett semmit. Csak mosolygott, és odaadta neki a legszebb fánkját.

A kisfiù nem akarta elfogadni, mert nem volt pènze, de Antonio megnyugtatta:

– A sütemények akkor a legfinomabbak, ha mosolyt csalnak valaki arcára – mondta.

Aznap este, amikor bezárta a boltot, egy idős férfi kopogtatott az ajtón. Egyszerű ruhát viselt, de nagyon kedves tekintete volt.

– Hallottam, hogy ma jót tettél – mondta.

Antonio így válaszolt:

– Csak azt tettem, amit egy apa tenne.

– Akkor a boltod soha nem marad üres – mondta az öreg.

Másnap reggel valami csodálatos történt: az emberek a város minden részéből kezdtek érkezni, hogy megvegyék a fánkjait. Mindenki azt mondta, hogy különleges ízük van. Antonio soha nem tudta megmagyarázni, de sokan azt mondták, hogy az az idős férfi maga Szent József volt, aki próbára tette a szívét.

Antonio egész életében minden rászorulónak adott legalább egy fánkot. Azt mondják, hogy a legfinomabb fánkokat azok készítik, akik először másokra gondolnak, és csak utána a haszonra.

Beni megkérdezte:

– Miért hívják fánknak?

– Senki sem tudja biztosan – válaszolta a cukrász – de a név valószínűleg egy ősi szóból ered, ami sült tésztát vagy kis tésztadarabot jelentett.

Néhány elmélet szerint a név eredhet:

zeppa (kis fadarab)

serpula (latin szó valami felcsavart dologra)

vagy egy nápolyi szóból, ami sült tésztát jelent

Tehát a név egyszerűen azt jelentheti: sült tészta édesség.

Régen Nápoly utcáin árulták, és aki készítette, azt frittellaro-nak hívták.

– És mióta léteznek? – kérdezett tovàbb Beni.

– Nagyon régóta – válaszolta a cukrász.

– Már az ókori rómaiak is készítettek hasonló sült édességeket a tavaszi ünnepek idején. A mai nápolyi recept körülbelül 200 éve született. Az első leírt receptet 1837-ben Ippolito Cavalcanti, egy nápolyi nemes tette közzé.

Beni egyre kíváncsibb lett:

– Hogyan készülnek?

– Először elkészítjük a tésztát vízből, vajból, lisztből és tojásból. Aztán karika alakúra formázzuk. Lehet olajban sütni vagy sütőben készíteni. Utána kerül rá a vaníliakrém, egy amarena meggy, végül porcukor.

– És miért teszünk meggyet a tetejére? – kérdezte Beni, aki sosem fogyott ki a kérdésekből.

A cukrász elmosolyodott:

– Mesélek még egy legendát. Egyszer egy szegény cukrász Szent Józsefhez imádkozott, mert nem voltak vevői. Az éjjel azt álmodta, hogy a szent ezt mondja neki:

„Tegyél egy cseresznyét a süteményre, ami a szív jóságát jelképezi, és adj egyet annak, aki nem tud fizetni.”

Másnap megtette, és egyre több ember érkezett. A cukrászdája híres lett. A tanulság pedig az, hogy a nagylelkűség mindig meghozza a jutalmát.

Beni így szólt:

– Mintha szeretettel készítették volna.

– Ez a valódi titok – mosolygott a cukrász.

Igy kezdödött, Nápolyban a 18–19. században a gazdag családok nagy mennyiségű fánkot készíttettek, és március 19-én szétosztották a szegények között, hogy tisztelegjenek Szent József előtt, aki a dolgozók és a szegény családok védelmezője.

És ne feledd – mondta a cukrász

– az első fánkot mindig az apának vagy a család legfontosabb tagjának adják.

Aznap este Beni hazament a nagynénjéhez, és így szólt:

– Készíthetünk mi is fánkot?

Így együtt készítették el. Beni keverte a tésztát, a nagynéni készítette a krémet, majd együtt tették rá a meggyet.

Beni megpróbálta összeszedni mindazt, amit aznap tanult:

1 – A meggy a szívet, az apa szeretetét és az áldozatot jelképezi.

2 – Régen csak olajban sütötték. A sütőben készült változat később jelent meg.

3 – Egyes cukrászok hatalmas fánkokat készítettek, hogy odavonzzák a vevőket.

4 – Az utcán sütötték őket, mert az illatuk ellenállhatatlan volt.

5 – Szerencsét hoznak, ha megosztják őket.

Beni megfogott egy fánkot, és így szólt:

– Ezt odaadjuk valakinek.

– Kinek? – kérdezte a nagynéni.

– Valakinek, akinek szüksége van rá.

Aznap Beni megértett egy nagyon fontos dolgot: a fánkok nemcsak édességek, hanem egy módja annak, hogy köszönetet mondjunk az apáknak, és emlékeztessenek arra, hogy a kedvesség édesebbé teszi az életet.

És attól a naptól kezdve a kis sün mindenhol ezt mesélte:

– Ha márciusban Nápolyba mész, ne felejtsd el megkóstolni Szent József fánkjait… de ami még fontosabb: ne felejtsd el megosztani őket!

Jàtszunk egyet!

1. Miért váltak Szent József fánkjai a nápolyi apák napjának jelképévé?

a) Mert nagyon olcsók voltak

b) Mert Szent József édességeket is készített, hogy eltartsa a családját

c) Mert a király kedvence volt

d) Mert csak gazdagok ehették

2. Mit tanított a legenda a szegény asszony történetében?

a) Hogy mindig félre kell tenni az ételt

b) Hogy a szerencse véletlen

c) Hogy a remény és a nagylelkűség jutalmat hoz

d) Hogy nem szabad idegeneknek adni

3. Miért adta Antonio a legszebb fánkot a szegény kisfiúnak?

a) Mert reklámot akart

b) Mert megsajnálta és jó szíve volt

c) Mert nem szerette

d) Mert túl sok volt neki

4. Mit jelképez az amarena meggy a fánk tetején?

a) A gazdagságot

b) A szerencsét

c) A szívet, az apai szeretetet és az áldozatot

d) A tavaszt

5. Mi a történet legfontosabb tanulsága?

a) A pénz a legfontosabb

b) A legjobb édességek drágák

c) A kedvesség és a megosztás teszi értékessé a dolgokat

d) Csak a cukrászok lehetnek sikeresek

Megoldàs:

1 – b

2 – c

3 – b

4 – c

5 – c

Igaz vagy Hamis

1 Szent József csak asztalosként dolgozott.

2 A fánkok szerencsét hoznak, ha megosztják őket.

3 Antonio gazdag cukrász volt.

4 Az első receptet 1837-ben írták le.

5 Régen csak sütőben készítették.

6 Beni végül meg akarta osztani a fánkot.

1 – H

2 – I

3 – H

4 – I

5 – H

6 – I

Értékelés:

10–11 helyes: Mester szint Nagyon figyelmes olvasó vagy!

8–9 helyes: Nagyon jó Jól értetted a történetet.

6–7 helyes: Jó A lényeg megvan.

4–5 helyes: Gyakorlás Érdemes újra elolvasni.

0–3 helyes: Próbáld újra! Olvasd el még egyszer a mesét!