Egy napfényes nápolyi reggelen Beni, a kis sündisznó a nagynénje kertjében szimatolt, amikor megérkezett a nagynéni barátnője a közeli caseificiobòl ( ahol a sajtok kèszülnek). Egy nagy fonott kosarat hozott tele friss finomságokkal. A kosár tetején ott pihent néhány hófehér mozzarella. Ez a híres olasz sajt Dél-Olaszország büszkesége. A sajtmesterek meleg tejből készítik, majd addig nyújtják és formázzák a sajttésztát, amíg puha, fényes gömbök nem lesznek belőle. Ha kettétör

Másnap reggel Beni korán ébredt. Az ablakon át beszűrődött a város halk zaja. Valahol egy kávéfőző szisszent, az utcáról frissen sült péksütemény illata érkezett. Beni azonnal a zsebéhez kapott, hogy ott lapul e benne az előző napi ajándék. Egy apró sündisznófigura. Az egyik mester készítette a híres Via San Gregorio Armeno utcában. A kis figura egy kicsit olyan volt, mint az egyiptomi napisten, Ra — mintha a nap sugarai lennének a tüskéi. Pulcinella adta neki ajándékba. Beni

Beni nagynénikéje egy apró, virágos házban lakott a régi város szívében. Híres volt a narancslekvárjáról és arról, hogy minden utcáról tudott egy történetet. Ezen a szép, aranysugárral beragyogott napon is szerette volna meglepni unokaöccsét valami különlegességgel: egy olyan kis utcácskával, amerre még nem jártak. – Beni, ma elviszlek egy különleges helyre – mondta egy reggel mosolyogva. – Oda, ahol egész évben karácsony van. Beni tüskéi izgatottan megrezdültek. – Egész évbe

A szél lágyan játszott a kabátok szélével, és a tenger felől sós illat érkezett, mintha maga Nápoly sóhajtott volna egyet. Nénikéje megkérdezte Benit, van-e kedve vele menni a térre játszani, míg ő elintézi ügyes-bajos dolgait. A kis főhősünknek sem kellett több: már hiányoztak neki kis barátai. Fogta is nénikéje kezét, és elindultak. A gyerekek nagy ujjongással üdvözölték kis barátjukat, és azonnal kérdezgetni kezdték: merre járt, mit látott már Nápolyból, meséljen a kalandj